Kárpátok büszke népe, Magyar vér, egy vagy te a mindenséggel lelked
szép. Ne engedd, hogy a sötétség elrabolja földedet, szíved Őseiddel egy legyen.

Fejét vették felnégyelték, büszke harcos vére hullt.
Az igazságot eltemették,Táltosok hófehér ruhája sárba taposva,
Magyarok vére elátkozva.
Szíved szétszakadva, ömlik véred könnyed hull...ne sírj könnyeid
felszárítva, véred megállítva, szíved összeforrva.
A föld azt suttogja, ne félj az álmod visszatér.

Sólyom szeme figyel, keresi az egyet, ki eljön s a világra fényt hoz.
Lágy, hűs forrás lesz a szomjazóknak, s emberek dühe megszűnik majd, mert az egy ezeken felül áll, s uralja azt.
Az emberek tömege nagy, de a sólyom fáradhatatlan, s szíve igazságával megtalálja Őt.
Át törnek a sötétség áthatolhatatlannak tűnő falain, s a szívekben újra fény gyullad, mert egy igazság van, s ez a szeretet, mi a Te szívedben is ott lüktet.. Hallod kiáltását?
Ébredj fel!
Szabad vagy.
Minden, ami a földön van a Tiéd, s nem veheti el tőled senki.
Merj szabad lenni, mert ez boldogságod kulcsa.
A világ bolondjai összetartanak, de útjuk mocsárba vezet, kiút abból nincsen.
Sólyom szárnya kitárva repül a nap felé, szél hátán vitorlázik,
illatos réten virágok szirmait simítja, vadak zaját erdőben hallgatja, s nem fél a felkelő naptól mert egyesült vele, s szíve szeretettel tele. Nézi a vizeket, hol halak fickándoznak, a patakok, források lágy dallamot susognak: -Térj vissza ez a föld a Tiéd.
Szeresd, óvd s meghálálja, táplál Téged életet ad, védelmez, s ez a lényeg, nem emberek jelmeze.